[Valaki feltörte az oldalt. A tegnapi nap folyamán megváltoztattam a jelszót, és kitöröltem minden szemetet, de azért, csak hogy tudja mindenki: ha a jövőben valami olyat tapasztaltok az oldalon, ami nagyon nem rám vall, az nagyon nem én vagyok!! Köszönöm a megértést! Betti]

” Sziasztok kedves blogolvasók, szia Betti!

Régóta olvasom ezt a blogot, bár a sok sikertörténetet olvasva bevallom én magam féltem írni, ugyanis szégyelltem magam amiért nekem nem sikerül.

32 éves vagyok, 22 éves korom óta alkoholista.

EZ NAGYON HOSSZÚ IDŐ!

Az ivás annyira a napjaim részévé vált, mint a levegővétel.

5 éve megismertem egy lányt, 3 évig együtt voltunk.

Nagyon nehéz 3 év volt, mert én eközben ittam.

Róla csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: mellettem volt, próbált segíteni, kereste- kutatta a megoldást, de persze mind hiába, mert nekem mindig az alkohol volt az első.

Soha nem választottam azt, hogy inkább vele töltök egy estét, a helyett, hogy innék, pedig nagyon szerettem őt, de nem ment.

Rengetegszer próbáltam vele szakítani, mert nem akartam kitenni ennek, de ő mindig maradt. Végül 3 év után “sikerült.”

Egy éve beszéltünk egymással utoljára, akkor ő még mindig nem heverte ki a szakítást, ahogy én sem, viszont még mindig az alkohol volt a legfontosabb az életemben.

Most körülbelül 3 hónapja nem ittam, és nagyon hiányzik, csak egy a bökkenő: elkéstem.

Ő ugyanis azóta boldog (tudomásom szerint) kapcsolatban él, amiben egyébként teljesen igaza van.

Nem hibáztatom ezért, rengeteg ideig várt rám, valószínűleg jobban is járt így.

Amit üzenni akartam nektek ezzel, hogy ne legyetek ilyen hülyék, mint én. Az alkohol nem ad semmit, viszont mindent elvesz. 

Közel 10 éven keresztül tartott a kapcsolatunk (és talán ez a 3 hónap is csak egy kis szünet???), ismerem már jól.

Eljutsz végül egy olyan ösztöni szintre, ahol már semmi nem fog érdekelni, de nem kívánom neked, hogy eljuss ide, itt már állatok vagyunk, nem érző emberek!!!

Az utolsó időkben nem érdekelt, hogy egyek, nem érdekelt, hogy be tudom-e fizetni a lakáshitelem, vagy az utcára kerülök, nem érdekelt, hogy édesanyámat látogassam a kórházban (el is távozott azóta, a nélkül, hogy a fia látogatta volna, mert részegen fetrengett otthon!!!), nem érdekelt, hogy nézek ki, nem érdekelt, hogy itt volt mellettem “Ő”.

A végén már az sem érdekelt, hogy kiérek-e a wc-re, vagy a gatyámban végzem el a dolgom.

És sok mindenhez késő már!

Édesanyám elment, és soha nem tudok már beszélni vele.

A lakáshitelem bedőlt, egy havernál bérelek szobát, és ötletem sincs, hogy fogok helyrejönni.

“Ő” pedig már nem az enyém, és ha valamiben biztos vagyok jónéhány sikertelen kapcsolat után az az, hogy ilyen csak egyszer jön az életben.

De legalább már érdekel, már érzem, hogy nagyon fáj minden, amit csináltam. Amíg ittam, nem éreztem semmit.

 

Remélem a történetem legalább egy kicsit megkongatja bennetek a vészharangot.

Nem tudnék jobban egyet érteni Bettivel, és a kommentelőkkel, akik azt mondják: JOBB ALKOHOL NÉLKÜL!!!!!

VÉGRE ÖNMAGAM VAGYOK! Van mit rendbehoznom, de nagyon bízom magamban.

EGY JÓ TANÁCS: mozduljatok ki! A lakásban ülve és az életeden sopánkodva ebből nem lehet kijönni!!!

Van min sopánkodnom de nem teszem mert akkor inni fogok! E helyett kizmodulok a természetbe, és kirándulok. 10 év ivás után 20-30 km-es túrákat csinálunk, nagyon ajánlom mindenkinek, a természetnek gyógyító ereje van!!

Ne juss el odáig, mint én! Tedd le azt a kibaszott pohár akármit a kezedből és menj oda a párodhoz és csókold meg! Öleld meg az anyukádat, menj át a barátaidhoz és tölts velük időt! Mielőtt késő lesz!

 

 

 

Megosztás: