Szia, a nevem Betti. 26 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billen

Mint megtudtam, mindössze 600.000 forint befektetéssel, és 14 nap alatt segíteni tudnak az alkoholproblémámon. Erről majd a bejegyzés végén írok csak – így végig kell olvasnod az egészet, hahaha 🙂

Volt már ehhez hasonló poszt, de azóta jóval több tapasztalattal rendelkezem, ezért szedjük össze ismét : hova tudsz fordulni, ha alkoholproblémád van?

1, Ne félj egyet se, csak szedd be a gyógyszert, és bekkeld ki!

Több olvasóm is megjárta már egy bizonyos intézmény pszichiátriáját (nem nevezném nevén az intézményt, mivel erre nem kaptam engedélyt azoktól, akik beküldték ezeket a történeteteket, bár én szívem szerint megtenném.)

A beszámolóitok alapján itt sok minden nem történik: nyomják beléd a rivotrilt, meg a tegretolt, meg a jóégtudjamit, azon kívül meg aludj.

Az első probléma ezzel, hogy továbbra is csak gyógyszerekben, és fizikai tünetekben gondolkodunk, holott a lelkiekre is legalább ugyanennyi, ha nem jóval több figyelmet kellene fordítani.

Egyik olvasóm egyébként feltalálta magát, és magától bement (bekérte magát) csoportfoglalkozásokra, ismerkedett, kártyázott, de ha magán az intézményen múlt volna a dolog, akkor bizony begyogyizva végigaludta volna az egészet.

Ezzel a legfőbb probléma az, hogy ettől csak még depressziósabb lesz az ember, mint amikor bemegy.

Természetesen – noha soha nem kételkedek a beküldött történetek valóságtartalmáról, nem érzem, hogy jogom van ezt eldönteni – nem egy történet alapján írok ilyesmiket a “meg nem nevezett” intézményről, nagyon szomorúan olvasok történeteket, amelyekben a doki napokig rátok sem nézett, vagy senki soha nem kérdezte meg, hogy és lelkileg miújság.

 

A másik nagy problémám, maga az elvonó. Itt már valamivel több minden történik (na azért nem szakadnak meg szegények), és magának a programnak a szerves része az AA gyűlésre járás, ami jó, mert legalább találkozol emberekkel.

Egy nagy probléma van: a legtöbb helyre (nem merem azt írni, hogy az összesre, mert férfiasan bevallom fogalmam sincs a konkrét számokról, erősítsetek vagy cáfoljatok meg bátran) csak x idő józanság után vesznek fel.

Ez megint egy olyan story véleményem szerint a szenvedélybetegségek kezelésének “kulturájában”, ami valahonnan kurva régről megragadt, és valahogy kurva gyorsan el kéne már felejteni.

Mert, hogy ha olvasod ezt a blogot (és miért ne olvasnád) akkor még ha nem is vagy érintett a dologban, “kiművelted” már magad annyira a témában, hogy tudod, hogy ez egy baromság.

Egy súlyos alkoholista ugyanis nem, hogy napokat, de gyakran egy napot sem tud kibírni alkohol nélkül, ha ki tudna, magára az elvonóra sem lenne szükség.

Mint tudjuk, van ugyanis az alkoholizmusnak egy olyan stádiuma, amikor már innod kellene ahhoz, hogy egyáltalán embernek érezd magad annyira, hogy elmenj az elvonóig.

De ez még nem is a legdurvább az egészben. A legdurvább az egészben, hogy itt már olyan súlyos alkoholizmusról beszélgetünk, amelynek pont ezt az első pár napját kizárólag orvosi körülmények között szabadna megejteni, mert a delirium tremens nem játék.

Félreértés ne essék, lehetőséged van orvosi körülmények között tisztulni, csak nem az elvonón, nem annak keretein belül. Ami azért baromság, mert már eleve annyira be vagy szarva az egésztől, hogy örülsz, hogy az elvonóig elverekeded magad, akár fizikailag, akár lelkileg. Erre azt mondják neked, hogy oké, de előbb mielőtt idejössz menj át már légyszi máshova is, tehát még ezt is tedd már meg légyszi, még akkor is ha már ide is remegve és rettegve jöttél, de azért még menj át arra a másik helyre is légyszi.

Át fogsz menni? Lehet. De az is lehet, hogy ez már túl sok lesz, és úgy döntesz, hogy akkor szarjatok sünt, inkább megyek haza inni. És még csak hibáztatni sem tudlak ezért.

2, Google a barátod

Van az a rossz szokásom az utóbbi időben, hogy ha bármi panaszom van, mielőtt orvoshoz megyek, jó alaposan orrvérzésig guglizom magam, és általában megállapítom, hogy 20 féle rákom van egyszerre, és már csak napjaim vannak hátra.

Aztán az orvos meg megállapítja, hogy egészséges vagyok, mint egy ló.

Miután napjaink talán legnagyobb betegsége, hogy bele van gyógyulva a kis kezünkbe az okosteló, a legtöbbünk hasonlóképpen kezeli az alkoholizmusát, mint én az előbbi példában: gugli.

Az elmúlt pár napban valószínűleg jó pár keresésed volt, az “alkoholista vagyok”, “hova menjek az alkoholproblémámmal”, meg a “mobilklíma olcsón” kifejezésekre.

És, nem, hogy valószínűleg mobilklímát sem találtál (gyerekek tavaly nyáron kajak nem lehetett kapni sehol, elképesztő), de az alkoholproblémáid kapcsán is valószínűleg meglepődtél, amikor rájöttél, hogy ez az egyetlen blog a témában.

Persze van jópár cikk.

És igen, van néhány olyan is, ami valóban jó (itt ajánlanám Bajzi cikkeit a Díványon).

De valószínűleg azt is észrevetted, hogy a legtöbb, a témával foglalkozó cikk ugyanazt a bullshitet lövi körbe, te pedig a 3. cikk után álmodból felkeltve is tudod, hogy egy nőnek hány egység alkoholt lehetne naponta bevinni, jajjj de 1 millió alkoholista országa vagyunk, és már Zacher Gábort sem kell megkérdezned, mert az “alkoholista vagy-e” checklist alapján szegény megboldogult öreganyám is aktívan tolja a témát, nem, hogy még te.

Kíváncsiságból beírtam a gugliba, hogy alkoholista, mert kíváncsi voltam miket dob ki az első oldalon – a másodikra úgysem lépsz át ugye.

Az első két találat a blog.hu-s blogom, aminek egyébként közel sem örülök annyira, mint gondolnád.

Rá fogsz kattintani a blogomra, és majd át fogsz kattintani a SoberJumpra (azt valamiért nem dobja ki a gugli :O ), és itt el lesz baszva a napod.

Valószínűleg együltő helyedben eszed meg az összes bejegyzést (és most nem azért, mert ennyire nagyra tartom az írói képességeimet, hanem mert emlékszem én milyen mohón ettem a bejegyzéseket amikor rátaláltam az első angol blogra a témában), viszont itt a blogon nem fogsz találni egy konkrét listát arról, hogy hova menj, kit hívj fel, mit csinálj. Illetve fogsz, ha végigolvastad az összes bejegyzést egész konkrét képed lesz arról, hogy mi a baj, meg mi legyen az első lépes, de ehhez olvasnod kell, nagyon sokat. (Ami egyébként részemről történő mulasztás, lehet kellene csinálnom egy ilyen menüpontot amiben röviden eligazítom az idetalálókat).

De még ha meg is csinálom ezt az oldalt, akkor is problémának érzem, hogy nem, hogy az első két találat között, de még az első oldalon sincs egy konkrétum sem, csak cikkek (az előbb ecsetelt minőségben), meg két link a gyakorikérdésekre, aminek a minőségét inkább nem is elemzem.

A videók között megtalálod a mocsoládi úriember “Ez itt a kert” című klasszikusát, amin maximum mosolygsz egyet, de sokkal előrébb nem vagy.

Elképesztő számomra, hogy egy olyan országban, ahol 1 millióan vagyunk ugye alkoholisták, kb 7 – féle megfogalmazásban kellett rákeresnem a témára, mire kidobott olyasmit, ami tényleg konkrétum. És ehhez ugye csak hirdetnie kéne az ezzel foglalkozó intézményeknek / szakembereknek.

3, AA

Az AA-t tisztelem, az AA-t becsülöm, az AA-t jónak tartom, ezzel együtt én személy szerint nagyon sok mindennel nem tudtam azonosulni.

Először is, én sok mindent másként látok/gondolok, de ez igazából nem is baj.

Gyakran hallom, hogy emberek AA gyűlésre járástól teszik függővé a józanságukat, és ezt nem tartom sem jó, sem pedig egyébként reális gondolatnak, noha az tény, hogy százszor jobb “függés”, mint az alkohol.

Azt gondolom, hogy akkor értetek el oda, ahová igazán tartoztok, hogy ha holnap megszűnik az AA, az nem befolyásolja a kérdést, hogy akkor a jövőben isztok-e, vagy nem.

Mindig elképedek, amikor valaki elmeséli, hogy abbahagyta az AA-ra járást, és ettől visszaesett. Nem azért esett vissza, mert abbahagyta az AA-ra járást, hanem mert nem dolgozott magán eleget, volt egy támasz, ami ideiglenesen visszatartotta az ivástól, de  amikor ez a támasz xyz okból kiesett a képből, ugyanott volt, ahonnan a part szakadt.

Ez nem józanság, ez nem elég, és te se érd be ennyivel. Az a cél, hogy ha holnap felrobban a művház, és soha többé nem lesz AA gyűlés a faluban, te akkor is találj annyi szépet, és jót, és értékeset az életedben, hogy továbbra se akard tönkretenni magad azáltal, hogy iszol.

 

Én kizárólag abban hiszek, hogy magunkon kell dolgozni. Számomra ezért zavaró volt például, hogy nem lehet egymás mondanóját kommentelni, mert annyi kérdésem lett volna, és szívesen végighallgattam volna a reakciót az én mondandómra, ott akkor élesben, nem utána kávé közben, mert úgy gondolom hogy ez épített volna.

Voltam azóta egyébként nem egyszer, nem kétszer olyan önismereti csoportokban, ahol pontosan ez történik, és számomra ez sokkal jobban bevált, én ebben hiszek. Mondtak nekem ebben a csoportban olyat, amivel nehéz volt szembesülni, vagy olyat, ami rosszul esett, persze. Jöttem már ki úgy csoportról, hogy hazaérve falhoz vágtam a telefonom, olyan mérges voltam. De aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, és fél nap duzzogás után végül beláttam, hogy teljesen igaza volt az illetőnek.

Megértem persze azt is, aki ezt még nem meri bevállalni – nem könnyű végighallgatni, ahogy szétszednek, hiába tudod, hogy építő a szándék – de azt gondolom egy idő után nem lehet ezt a dolgot úgy csinálni, ha nem nézel szembe soha önmagaddal.

 

A legnagyobb problémám az AA-val viszont nem is ez, hanem azok az emberek, akiknek elment valami vezeték az agyában. Nem először kritizálom az AA-t, és ha elolvasod, akkor azt hiszem azt bátran kijelenthetem, hogy még ha ugyan nem is értesz velem egyet, azt nem lehet mondani, hogy köpködök, hogy nincsenek érveim, vagy hogy közönséges, vagy unintelligens lennék.

Magam sem szeretem az ilyen kritikát, megértem, hogy más sem.

Én viszont nem ilyen kritikát fogalmaztam meg a múltban sem, ennek ellenére mindig előkerült pár hipervérnyúl”aa”fan, akik csuklásra bírták még szegény elhunyt anyukámat is, hogy én ugyan már miért mondok ilyet az AA-ról. Olyan, számomra teljesen értelmezhetetlen – és indokolatlan – elánnal, indulatokkal tudják néha egyes tagok védeni az AA-t, hogy én ezt már tényleg csak az elmebaj számlájára tudom írni.

Azt gondolom az AA-val kapcsolatban, hogy mindenki azt vegye ki belőle, ami számára hasznos. Ha neked segít, hogy egy felsőbb erőre bízod magad, annak nagyon örülök. Ha neked kifejezetten segít most még, hogy nem reagálnak a mondanivalódra, csak kibeszélheted magad, az AA a megfelelő hely számodra jelenleg.

Én mindig a közösséget hoztam haza az AA-ból, főleg eleinte nagyon jó volt látni,hogy nem vagyok egyedül, hiszen mindenki pontosan ugyanazon megy keresztül, amin én is.

Csak szépen kérlek titeket, ne tegyétek a józanságotokat függővé attól, hogy lesz -e holnap AA gyűlés, vagy nem. Ne érjétek be ennyivel.

 

4,Addiktológusok

Jónéhány magán addiktológus segítségét igénybe veheted, akik képesek téged eligazítani, illetve mivel java részük maga is – már józan – alkoholista, ezért pontosan tudják, min mész keresztül.

Sok tényezőtől függ, mitől válik be számodra egy addiktológus, egy dolgot tennék csak hozzá: én sosem mennék olyanhoz, aki csak iskolában tanult az alkoholizmusról, ő maga viszont nem alkoholista.

5, Pszichológus/pszichiáter

Nekem személyszerint a legnagyobb segítséget egy pszichiáter jelentette, aki nagyon sok minden olyasmit felszínre hozott bennem, amit elnyomtam. Sok mindenre ráébresztett (olyasmikre is, amiket magamnak tagadtam), és sok mindent helyrehozott a fejemben. Ez megint csak az a dilemma, hogy képes vagy-e ülni, és hallgatni, ahogy “szétszednek”. Hallani magadról dolgokat nem mindig kellemes, hiszen az én egóm is küzdött sok minden ellen, amit ez a pszichiáter mondott. De én továbbra is azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb, de erre szükség van.

Jó szakembert találni nem könnyű, ezért kérlek ne add fel, ha elsőre nem is sikerül. És itt most nem is a kóklerekre gondolok, hanem arra a tényre, hogy tényleg marhára nem mindegy, ki ül ott veled szemben abban a székben. Egy ember ül előtted, akinek te a legféltetebb legbensőbb dolgaidról tervezel beszélni. Ezért nagyon fontos például, hogy biztonságban érezd magad ezzel az emberrel, hogy bízz benne, hogy tudj neki őszintén beszélni a dolgaidról, hiszen ezek tényleg olyasmik, amikről az ember nem beszél szívesen.

6, Valaki adjon már kölcsön nekem 600.000 forintot ‘lécci. 

Nem először írok Dudits Dénesről, úgyhogy elevenítsük fel, amiről szó volt: 14 napos bentlakásos Wellnesses nagyon luxi programja van, napi 125+áfáért.

A nyilvánvalón kívül (14 nap szerintem semmire sem elég), ezzel még nekem nem is lenne gondom, marketing szempontból értem, amit csinál. Okosan belőtte a célcsoportját (szenvedélybeteg üzletemberek, stb), akiknek ez az összeg nem fog fájni. Ha meg neadjisten ez a 14 napos program nem vezet tartós józansághoz (ez nyilván csak feltételezés részemről), akkor másodszor sem fog fájni, meg harmadszor sem.

 

Az átlagember számára is megvásárolható “Otthoni függéskezelő program”-ját már sokkal problémásabbnak tartom, már a címnél kihordtam lábon két agyvérzést, amikor Sóvárgáscsökkentő Speciális Hangeffektusokról ír, de azért még egy mondatot hadd másoljak ide :

  • Speciális hanghatásai révén egy olyan módosult tudatállapotot idéz elő, amelyben az elméd sokkal befogadóbb a leszokást elősegítő gondolatokra, mint éber állapotban, így hatékonyan tud segíteni abban, hogy megtartsd az absztinenciával kapcsolatos fogadalmaidat.”

Hát, én rátok bízom a döntést,de ez legalább csak 5k-ba fáj.

 

Ami viszont frissen kiverte nálam a biztosítékot, az a legújabb, hozzátartozók számára létrehozott programja, amiben azt a szerinte szörnyű tévhitet próbálja eloszlatni, miszerint csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja.

A programról a www.megtudommenteni.hu oldalon olvashattok, illetve itt van még egy Dénes által jegyzett cikk is. Olvasd el a cikket, és utána emlékezz vissza milyen árakon dolgozik Dénes 🙂 És ismétlem, továbbra sincs ezzel baj, csak ha 125+áfát elkér azért, hogy segítsen, akkor utána kicsit visszás azt olvasni egy cikkben, hogy “De hidd el, ez csak azért van, mert engem egyetlen cél vezérel, mégpedig az, hogy minél több szenvedélybetegnek lehetőséget teremtsek arra, hogy szakember segítségét vehesse igénybe. Egyszerűen nem vagyok hajlandó egyetlen emberről sem lemondani csak azért, mert az illető a boldogságkereséshez nem a legmegfelelőbb eszközt választotta magának.”. Lehet drágán dolgozni, nincs ezzel baj, de akkor számomra visszás ha valaki Robin Hood-nak állítja be magát.

Főleg a cikkben leírtak alapján én azt gondolom, hogy amit Dénes kommunikál, hogy eladja ezt az új csomagját, az a totális – és direkt – félremagyarázása az egésznek.
Én ugye mint laikus vagyok „lereménygyilkosozva”, de biztosíthatok mindenkit róla, hogy szakemberként sem erre gondolnak a szakik, mikor azt mondják „azon lehet segíteni, aki akarja is”.
Ebbe az egy mondatba azt belemagyarázni, hogy bárki valaha azt állította, hogy ölbe tett kézzel kell ülni és várni a sült malacot, nem elegáns. Az meg főleg nem elegáns, hogy mindezt azért, hogy valami eszeveszett hiánypótló terméknek állítsa be az új csomagját, ami majd itt jól megreformálja a recovery business-t.
De akkor a gyengébbek kedvéért – Akinek nem inge, hiszen Dénes ezt nagyon jól tudja– kifejtem, mit jelent ez a mondat.
Ugyanis tényleg közel sem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel kell várni.
Azok a bitang, gonosz reménygyilkosok nem azért mondják ezt, hogy te, mint egységsugarú hozzátartozó lerakd a feneked a kanapára, kapcsold be a TV-t, és várj.
Azért mondják, hogy el tudd magad különíteni, mert ugyan segíthetsz, és segíts is,  DE a nap végén ez nem a te hibád, nem a te problémád, nem a te életed, és nem a te alkoholizmusod.
De a között, hogy kijelentenénk, hogy ezen az emberen nem lehet segíteni, mert nemes egyszerűséggel nem akarja, meg a között, hogy először azt mondod „basszus a Géza túl sokat iszik”, azért elég hosszú út van.
És ezen az elég hosszú úton te elég sok mindent csinálhatsz.
Ami egyébként eddig sem volt titok, csak Dénes állítja be ezt valami újdonságként, hogy vegyétek meg az új csomagját.

Nyilván nem kérdőjelezem meg annak a valóságtartalmát, hogy Dénest akarata ellenére a szülei elerőszakolták egy rehabra, ahol egyébként ha már ott volt leszokott, mer’ mér ne, de azért a linkelt cikk egyik erős mondatát kiszedném:

„érdemes a segítségre szoruló szerettünk helyett gondolkodnunk és cselekednünk.”
vs
„Ha valakinek, hát, nekem biztos semmi jogom bárkitől is elvárni, hogy nézze végig, ahogy a szerette a saját poklának fenekére jut, miközben ő meg arra vár, hogy az illető végre jobb belátásra jusson. Arra bizony várhat…”

Mondom, a teljes kiforgatása mindennek, ami Dénes urunk földre jövetele előtt elhangzott ebben a témában.

NEM, hogy nem érdemes, de nem is szabad senki HELYETT gondolkodni, és cselekedni.
Mert ez a TE saját életed, az meg az ÖVÉ.

Amikor az a gonosz csúnya reménygyilkos addiktológus azt mondja neked, hogy nem tudsz rajta érdemben segíteni, amig ő nem akarja, olyankor annak a gondolatnak még a csírájától is próbál megvédeni, miszerint ezt a te dolgod, vagy a te felelősséged helyrehozni hozzátartozóként. Nem a reményt gyilkolja le, hanem próbálja megelőzni, hogy a remény gyilkoljon meg majd végül téged.

Ez viszont véletlenül sem egyenlő két dologgal:
1, Véletlenül sem egyenlő azzal, hogy ne segíts.
Rengeteg dologgal próbálhatsz segíteni a függő szerettednek, nem mennék hosszan bele, mert nem ez a cikk témája, de rengeteg függőt már csak az is visszahozott, hogy leült vele szembe a szerette, és elmondta neki, hogy figyelj, gond van, de én itt vagyok, és támogatlak. És ez csak egy.
2, Véletlenül sem egyenlő azzal, hogy bárki nézze végig, ahogy „a szerette a saját poklának fenekére jut, miközben ő meg arra vár, hogy az illető végre jobb belátásra jusson.”

Pont ez az a pont, ahol meg kell érteni, hogy ez nem a te életed, nem a te felelősséged, és nem a te gondod.
Hatalmas különbség van a között, amit Dénes állít, meg a között, hogy minden támogatásod, és próbálkozásod ellenére a szeretted nem hajlandó semmilyen irányba mozdulni, te pedig (nagyon helyesen) úgy döntesz, nem vagy hajlandó más életét élni.

Leszokni, változni, TENNI nem tudsz az alkoholista szeretted helyett. És ez nagyon helyes így. Annyit tehetsz, hogy ráébreszted a probléma létezésére, és támogatod az úton. Ha ő ebből próbálkozásaid ellenére sem kér, akkor légy bátran egy önző rohadék reménygyilkos, mert a te saját életed a legfontosabb.

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy egyébként nagy szükség lenne arra, hogy valaki megtanítsa a hozzátartozókat helyesen hozzáállni, és helyesen kommunikálni az alkoholistákkal. Tehát az iránya ennek a terméknek még csak nem is lenne rossz.

 

Elolvasva ezt a listát láthatod, hogy nagy üzlet ez, és sajnos nem mindig minden arról szól, hogy neked tényleg jobb legyen.

Sok olyan dolog van, amiben megragadtunk, pedig tovább kéne lépni.

Sok olyan dolog van, ami nem alkalmazkodik a tényhez, hogy 2018 van, egy sokkal rohanóbb, stresszesebb, sokkal másabb világot élünk, mint amikor ezeket megalkották..

 

Én tényleg csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy mindenből próbáljátok meg kiszedni azt, amit el tudtok onnan hozni. Nem mindenkinek jön be az AA talán, tudom,  hiszen ez gyakran téma a blogon, de az biztos, hogy csak az jön el üres kézzel egy gyűlésről, aki nem is akar semmit elhozni onnan.

Lehet neked nem jön be a szakember, akihez most jársz, de attól még lehet keresni másikat. Lehet az is, hogy csak magadba kell nézned, mert csak sértettséget érzel, miközben maga a szakember egyáltalán nem rossz.

Egy biztos: ehhez te is kellesz.

 

A KOMMENTÁLÁSHOZ NEM KELL NEVET, VAGY E-MAIL CÍMET MEGADNI!!! CSAK ÍRD BE A KOMMENTET, ÉS KÜLDD EL! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN KERESZTNEVET, VAGY BECENEVET AZÉRT MEGADHATSZ! 🙂

Megosztás: