Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

 

Tegnap eszembe ötlött egy téma, ami bár nagyon fontos, eddig valahogy nem jutott eszembe írni róla, de most hogy jól az eszembe jutott, ezen változtatunk 🙂

Ez pedig az önbizalomhiány.

Történt volt, hogy felmondtam.

Most az egy hónapos felmondási idômet töltöm, és közben meg is érkezett az új kolléganô a helyemre, akit valami számomra teljesen értelmezhetetlen módon nekem kell nulláról betanítanom, de, hogy nem a pozícióra betanítanom, hanem konkrétan a szakmára.

Miután túltettem magam az ezzel kapcsolatos frusztrációmon, és bevettem a “leszarom tabletta” adagom, elkezdtem ôt figyelni – az egyszerûség kedvéért adjunk neki egy nevet, mondjuk Eszter.

Szóval, minden rosszindulatomat félretéve, Eszter az a típusú ember, aki az úton sem képes egyedül átmenni, mert biztos elnyomja egy bicikli.

Megfigyeltem, hogy szinte alig mer a szemembe nézni. Mindenhez engedélyre vár, minden második szava az, hogy bocsánat, hússzor mutattam meg neki az utat már a büfébe, de még mindig a rossz irányba indul el, a városban is eltéved, egy szóval kicsit szerencsétlen.

Eltévedni egyébként nekem is kifejezetten erôsségem bárhol, de én Angliában is mindenhova odataláltam egyedül is, ennek a titka pedig az, hogy merek kérdezni. (Meg tudok olvasni)

Eszter viszont az a típusú ember, aki ha eltûnik, jobb ha azonnal elkezded kerestetni a rendôrséggel, mert, hogy ô nem fog senkihez odamenni kérdezni, az halál biztos.

Eszter önbizalma olyan kicsi, hogy az számokkal nem mérhetô.

Túl azon, hogy sajnálom ezért -hiszen nyilván meg van ennek is az oka- ráébresztett mekkora egy rohadt nagy hipokrita vagyok.

Hiszen ha valaki tud mesélni arról, milyen önmagam csökkentett módban futó verziója lenni, az én vagyok.

Tudom milyen félni a környezetedtôl, tudom milyen parányinak, feleslegesnek érezni magad, és ó de mennyire tudom, milyen az, amikor az önbizalmad a béka segge alatt van.

Tudom milyen az, amikor még a saját létezésedért is bocsánatot kérnél, és még egy ajtót sem mersz kinyitni egyedül, mert úgysem sikerül.

 

Egyszer mondtam egy nagyon okosat itt a blogon -na jó remélem többször is 🙂 – mégpedig azt, hogy amikor egy alkoholista abbahagyja az ivást, az kicsit olyan, mint amikor egy agyvérzésbôl épülsz fel, szinte még járni is újra kell tanulnod, miközben kicsinek, szarnak, feleslegesnek, gusztustalannak érzed magad.

Az én önbizalmam a mai napig sem egészséges, ó de csak láttál volna úgy 2-3 éve.

 

Ekkor volt egy pár hónapos idôszak, amikor otthonról dolgoztam (értsd dolgoztam úgy délig, aztán ittam), tehát a pénteki kocsmázások kivételével semmi érintkezésem nem volt más emberekkel.

És azon kaptam magam, hogy bár otthon biztosan mozogtam, a munkámban tudtam, mit csinálok, amikor ki kellett mozdulnom ebbôl a komfortzónából, rettegtem és remegtem, mint a nyárfalevél.

A fentebb írt ajtós példa megtörtént, a lépcsôházunk ajtaja fogott ki rajtam állandóan, egy idô után inkább még kevesebbet jártam el otthonról, mert féltem, hogy majd megint nem tudom kinyitni.

Miután nem érintkeztem szinte senkivel, szép lassan kiestem belôle.

Alapvetôen mindig könnyen találtam meg a közös hangot mindenkivel, de akkor ez nagyon nem ment. Mert elszokik tôle az ember, fél, hogy leégeti magát, és ami a legrosszabb, paranoiàs lesz.

Elôfordult már veled, hogy bemagyaráztad magadnak, hogy mások biztos rólad beszélnek? Na, hát csak megnyugtatásként mondom, hogy kurvára senki mond rólad valószínûleg semmi rosszat, csak annyira félsz emberek között lenni, hogy már mindenféle hülyeséget bemagyarázol magadnak.

Ugyanezt tettem, ezért inkább nem jártam el sehova. Az ajtós dolgot is megoldottam, elköltöztem. Nem viccelek, ezért albérletet váltottam 🙂

A “szomorú”helyzet az, hogy minden élethelyzetben, munkahelyen,akárhol vagy, akármit csinálsz, mindig lesz egy nemszeretem rész, egy olyan pont, ami kívül esik a komfortzónádon.

Egy egészséges önbizalommal rendelkezô embernek ez nem tétel, mert tudja, hogy meg fogja tudni csinálni.

Egy önbizalomhiányos ember viszont azonnal elkezd izzadni, keresni a kijáratot, túlgondolni, és ami a legrosszabb, az elsô pillanatban elkönyvelni, hogy tök mindegy mert ez úgysem fog sikerülni.

Asszem talán részben ebbôl is elegem lett, mikor leírtam a blog.hu-n azt a 3 szót: “józan akarok lenni”.

 

Mert az elsô és a legfontosabb dolog, amit fontos, hogy megérts, hogy alkohol mellet ez nem fog menni.

Persze lehetsz olyan magabiztos kifelè, hogy Bud Spencer nyakon öntötte volna magát babkonzervvel ijedtében,mikor meglát, de ez lássuk be nem sokat ér, ha legbelül pedig kicsi vagy, egészen, rettenetesen kicsi.

Márpedig én ilyen voltam, egészen pici belül, mert hiába kötöttem meg teljes önbizalommal a hangomban egy szerzôdést skype-n az akkori munkahelyem svéd partnerével, ami ezután történt azt senki nem látta- hálistennek a svéd srácok se, mert lehet nem sokáig tartott volna az együttmûködés. 🙂

Szóval, befejeztük a skype beszélgetést, és nyúltam a sörért. Ott volt végig mellettem, csak a laptop mögé raktam, hogy ne látszódjon a kamerában.

Egész nap pizsiben voltam, de persze a beszélgetés erejéig kicsíptem magam, blúzt és blézert húztam. Ezt még azzal a mozdulattal, amivel a sört kinyitottam lekaptam magamról, és felkaptam az elsô pólót, ami a kezem ügyébe került.

Két perc sem telt el mióta elköszöntünk skype-n, de én ugyanaz a remegô, kicsi, rettenetesen kicsi ember voltam, hiába hitték azt a svédek, hogy én micsoda egy önbizalomtól duzzadó képviselôje vagyok a magyar cégnek.

Miért tudtam ezt megtenni? Mert ebben jó vagyok, ez a komfortzónám. Világ életemben jó nyelvérzékem volt, és sosem féltem beszélni. Ennél a cégnél kevés külföldi ügyfelünk volt , azokkal általában pedig én tárgyaltam, mert “A Betti el tudja magát adni”. El is tudtam.

Csak kértél volna meg bármi másra, már nem lettem volna olyan magabiztos 🙂

Mert az alkohol ilyenné tesz.

Eleinte talán pont, hogy önbizalmat ad, de ha elég sokáig iszol, mindent a visszájára fordït, és egy végtelenül pici, önbizalomhiányos emberré tesz.

Na de, hogy ne csak a negatívumról szóljon ez a bejegyzés, én sokat fejlôdtem azóta e téren, amit tudatosan teszek, megmutatom hogyan.

0, No pia. Pia mellett nem megy.

1, “Eat that Frog!”

Van Brian Tracynek egy “Eat that Frog”, azaz Edd meg a békát c. könyve.

Ajánlom, hogy olvasd el, nekem rengeteget javított az önbizalmamon, amióta alkalmazom.

A lényege tulajdonképpen annyi, hogy mint mondtam minden feladatnak van egy “nem szeretem része”. Na ez az ugye, amit az átlagember a végére hagy (reménykedve, hogy közben lejár a munkaidô, és egyáltalán nem kell megcsinálnia). Na de mi itt a Soberjumpon nem vagyunk átlagemberek, ezért nem ezt fogjuk csinálni.

Amit ugyanis én csinálok már egy ideje tudatosan, hogy a szar résszel KEZDEM.

Hogy miért?

Mert jó túllenni rajta egyrészt, megadja azt az érzést, hogy a többi már könnyebb lesz. De ami a legfontosabb, hogy folyamatosan adagolja beléd az “ezt is meg tudtam csinálni” érzést.

2, Ne szarakodj, törd bele a kulcsot abba a hülye ajtóba!

Nyilvánvalóan teljesen nevetséges, hogy ennyire féltem egy ajtótól, az meg pláne kriminális, hogy ezért el is költöztem.

Nem fogok hazudni, nem sokszor dicsekszem el ezzel a storyval, mert égô.

Az viszont király, hogy pontosan tudom, ma mit csinálnék, ha ilyen helyzetbe kerülnék.

Lemennék ahhoz a rohadt ajtóhoz, és csakazértis megtanulnám kinyitni. (Persze félúton valószínûleg beletörném a kulcsot, de hát istenem :D)

És ma már ezt csinálom, ha valamitôl félek, de tudom, hogy kénytelen leszek csinálni, csakazértis szembenézek vele, és ezt javaslom neked is.

Mert ha nem teszed, az a félelem belemászik az agyadba, és olyan idióta leszel, mint az az ismerôsöm, aki elköltözött, mert nem tudta kinyitni a lépcsôház ajtaját. Igen, sokáig úgy meséltem el, hogy az ismerôsöm 🙂

3, Menj emberek közé!!!!

A legrosszabb, amit bárki elkövethet maga ellen, hogy nem jár emberek közé. Van egy barátnôm, aki otthonról dolgozik évek óta. Évente nagyjából kétszer iszik, tehát az alkohol nála nem gond, viszont teljesen becsavarodott így is attól, hogy nincs emberek között. Gondolj bele, hogy mi még rá is teszünk egy lapáttal azáltal, hogy iszunk.

Rólam tudni kell, hogy mielôtt inni kezdtem, nagyon társasági ember voltam. Imádtam bulizni, új emberekkel ismerkedni, és könnyen meg is találtam mindenkivel a közös hangot.

Ez azonban megváltozott, és bár a saját társaságomban továbbra is hangadó tudtam maradni (ez is csak egyfajta komfortzóna végülis), utáltam új emberekkel találkozni. Ez odáig fajult, hogy ha tudtam, hogy az adott összejövetelen ott lesz olyan is, akit nem ismerek, inkább el sem mentem.

Erre is csak ugyanaz a megoldás, mint az ajtós problémára: nézz szembe vele!

Válassz olyan munkahelyet, ahol folyamatosan emberekkel kell érintkezned. Járj el – lehetôleg alkoholmentes- programokra, ismerkedj emberekkel. Ha direkt olyanokkal szeretnél, akik nem isznak, erre az AA tényleg nagyon jó.

A lényeg: ne hagyd magad begubózni.

4, Légy boldog a testedben.

Miután nem fogyókúrás blog vagyunk nem azt mondom, hogy fogyj le. Azt mondom, hogy légy boldog a saját testedben. Ehhez egyébként valószínûleg le kell fogyni, mert nem sok kövér ember boldog a testében, de érted a lényeget.

Én most már egyre boldogabb vagyok a sajátomban, ès elmondani sem tudom, ez mennyi önbizalmat ad.

Sokkal magabiztosabban mozgok az utcán, sokkal másabb a fellépésem. Ezt 100+ kg-san (bezony, úgy másfél-két éve annyi voltam) sosem éreztem volna.

5, Irass fel leszarom tablettát receptre

Az ôszintén leszarás tudományát taníttatnám fiatal felnôtteknek, sokkal kevesebb gondunk lenne az életben. Mert olyan sok minden van, amire nincs ráhatásod, vagy legalábbis nem ér annyit az egész. Nekem pl az égvilágon semmi kedvem napi 8-10 órában Esztert pesztrálni, állítom csak azért van ez az egész, hogy a fônököm még utoljára kicseszhessen a fellengzôs bunkóval, de miután lenyeltem az elsô dühömet, arra jutottam, hogy nem ér annyit az egész, hogy én ezen idegeskedjek. Mert minek? Már csak 3 hét és szabadulok ebbôl a bolondokházából, addig meg már csak röhögök az egészen, illetve igyekszem Eszternek átadni, amit ilyen rövid idô alatt át lehet.

Nyilván nem megoldás, hogy mindent leszarjunk, hiszen az egyfajta menekülés lenne – és önáltatás is persze.

Csak meg kell érteni, hogy mindet egyszerûen nem irányíthatunk. Mindig lesznek hülye emberek, hülye fônökök, túl sok minden van, amire nincs ráhatásod. És ha még ezeken is elkezdesz egyesével golyózni, na akkor biztos, hogy megbolondulsz.

6, Törôdj magaddal

Szerintem nem én vagyok az egyetlen alkoholista, aki durván elhagyta magát, amíg ivott. Most nem is csak az elhízásra gondolok, hanem kisebb dolgokra. Nyilván ha már ittam reggel egy sört, fogat mosni felesleges. Minek fodrászhoz menni, otthon úgyse látja senki, munkába meg összefogom.

Igaz, hogy a hajam rettenetesen tördezett, és hullik is, de kit érdekel.

Ezer ève nem vettem új ruhát, csak ha muszáj volt, de minek is? Úgysem akarok senkinek tetszeni, otthon meg ki látja.

A lábam ezer éve nem látott borotvát, de hát strandra ilyen kövéren úgysem megyek, ismerkedni meg ugye már rég nem nagyon akarok, mert ahhoz ki kell mozdulni, új emberek, jajj minek….

Ismerôs ebbôl legalább egy?

Nekem az összes rendszeressé vált az életemben, ami bizony nem tett jót az amúgy is takaréklángon is alig pislákoló önbizalmamnak.

Sosem voltam lányos lány, nem sminkelem magam, nem hordok szoknyát, de ez még véletlenül sem lehet elég indok arra, hogy ne törôdjek magammal, vagy hovatovább, igénytelen legyek.

Ma már figyelek erre, rendszeresen járok fodrászhoz, idônként új ruhákat veszek, és igyekszem tenni érte, hogy jól nézzek ki. Nem azért, mert bárkinek is tetszeni akarnék, már rég megértettem, hogy ha más miatt csinálsz ilyeneket, akkor nem igényes vagy, hanem hülye. Azért csinálom, mert mint kiderült marha jól nézek ki vörös hajjal, és az új kardigánom is bejön, és ettôl egész nap elégedett vagyok magammal. Az, ha közben tetszem is valakinek, akinem tetszeni akarok, csupán egy kellemes adalék. Az, hogy te szeretnél tetszeni a párodnak, az nem baj. Az a baj, ha kizárólag miatta csinálod, és azokon a napokon, amikor mondjuk nem találkoztok, hozzá se nyúlsz a fésûhöz.

7, Menj a kis sikerekre!

A sikerélmények az életben nagyon fontosak, egy önbizalomhiányos embernek pláne, egy alkoholistának meg plánepláne hogy nagyonpláne.

Azt hiszem egy értelmes felnôtt embernek fel kell tudnia mérni, hogy miben jó, és miben eszméletlen szar.

Azt pl tudom, hogy nekem nem érdemes olyan helyre mennem dolgozni, ahol gyorsnak kell lenni, mert lassú vagyok.

Oké, az írásban pl nem, de egyébként igen. Ezért pl nem lenne semmilyen sikerélményem nem is tudom szobalányként, ahol csak 15 perced van kitakarítani egy szobát, és pörögni kell mint a bolond. Ismerem magam, nem vagyok rá képes, nem lennék benne jó.

Folyamatos kudarcélményem lenne, aminek semmi értelme.

Fel kell tehát mérnem, mi az, amiben jó vagyok. Pl jól írok, jó a nyelvérzékem, merek beszélni, stb stb. Ezeket szépen össze kell gyûjtenem tehát a fejemben, és ez alapján megkeresni a következô munkahelyemet, hogy minél több sikerélmény érjen, ami építi az önbizalmam.

8, Küld el ôket a picsába!

Minden munkahelyen van egy ember -aki érdekes módon mindig nô- aki ott dolgozik már x éve, ezért azt hiszi, hogy övé a nyomorult hely, és fônökösködhet, meg kioszthat másokat, akiknél egyébként semmivel nincsen magasabb pozícióban, csak azok meg nem mernek neki visszaszólni.

Az én munkahelyemen is van egy ilyen nô, és egy két kivételtôl eltekintve mindenki csöndben tûri. Nálam is bepróbálkozott már az elején, velem mondjuk pont rossz lóra tett, mert soha nem tûrtem jól, ha lehordanak, pláne ha igazságtalanul. Vicces egyébként, hogy egy ajtótól annyira megijedtem, hogy más kerületbe költöztem, ôt viszont szemrebbenés nélkül kiosztottam 🙂 Viszont jól tettem.

Mert senkinek nem szabad eltûrni, hogy rászálljon arra, akit xyz okból gyengébbnek érez magánál. Ès az által, hogy nem lépsz fel ellene, csak azt jelzed neki “ja ezt velem nyugodtan csinálhatod orrba szájba éjjel nappal”. Ó és fogja is.

Ez az idióta aki az én munkahelyemen csinálja ezt, elmond mindennek a hátam mögött, de soha többet nem szólt bele abba, hogy hogyan végzem a dolgom.

Mert ezek az emberek még nálunk is kisebbek belül, és azáltal, hogy visszaszóltam, érdektelenné váltam számára. Nekem meg legyezi az önbizalmamam. 🙂

 

A KOMMENTELÉSHEZ NEM KELL NEVET, ES EMAIL CIMET MEGADNI. CSAK POTYOGD BE A KOMMENTET, ES KULD EL. A KONNYEBB KOMMUNIKACIO ERDEKEBEN EGY KERESZT/BECENEVET ERDEMES MEGADNOD.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás: