Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Behoztak egy nagyon jó  – és szerintem nagyon hasznos – témát az egyik külföldi fórumon, amit tök hasznos lenne itt is megtárgyalnunk. Már csak azért is, mert hátha van jó tanácsotok egymás válaszára! 🙂

Úgyhogy a fenti kérdést bedobnám nektek – és sosem szoktam ezt külön kérni – de most külön kérem, hogy válaszoljátok meg kommentben.

A komment mezőben a látottakkal ellentétben NEM KELL sem nevet, sem e-mail címet megadnod a kommenteléshez, mindazonáltal, ha egy nevet – becenevet megadsz, az könnyebbé teszi a kommunikációt.

Szóval: Mi a legnehezebb számodra a józanságban? (Akár a józanná válásban, akár a józannak maradásban.)

 

És akkor stílszerűen kezdem én.

Öt dolog nehéz nekem a józanságban, mind az ötről fogok beszélni egy kicsit.

Szóval az öt dolog:

1, Hello Betti 2, Unalom 3, Eszközhasználat 4, Egyensúly 5, Azért jó lenne néha inni …

Ne csodálkozz. Ne zárd be az ablakot 🙂 Mindjárt megérted.

 

1, Hello Betti

Igen, minden nap köszönnöm kell, sőt el is kell viselnem egy olyan Bettit, akit nem ismerek. Azért nem ismerem, mert egész egyszerűen nem létezett korábban.

Amikor abbahagytam az ivást, annyi fogalmam volt az életről, mint egy ma született jegesmedvének. Semmi.

Ott álltam 25 évesen, és életemben talán először fizettem be időben a telefonszámlám.

De ez csak egy dolog az ijesztő felfedezések közül.

Tetszik vagy nem, kifogásnak érzed, vagy nem, de én úgy gondolom, hogy az ivás eltorzítja a személyiségünket. Nem tudom, hogy meglévő rossz jegyeket erősít fel (remélem, hogy nem), vagy újakat kreál azáltal, hogy csak az alkohol körül forog minden rezdülésed, de most ez mindegy is.

A lényeg, hogy nap mint nap meg kell ismernem önmagam, és ez néha kellemes, néha nem.

Ez az a pont, ahol egyébként szerintem érdemes is szakember segítségét igénybe venni, mert ha az életem egy két mozzanatán egyedül kellett volna végigrágnom magam, lehet megbolondulok.

Az összes szarságod, az összes belső démonod, az összes fájdalmad, és minden szégyened, amit eddig alkohollal nyomtál el megpróbál majd feltörni, és már az alkohol sem lesz ott, hogy visszacsúszdázzanak odal lentre. (vagy fentre?).

Persze elnyomhatod alkohollal, csak ugye a józanodás tekintetében az némileg kontraproduktív lesz 🙂

Szóval nehogy azt hidd, hogy le akarlak beszélni bármiről, de ez egy nagyon durva önismereti hullámvasút, és ahogy néha nekem sem könnyű megtalálnom a közös hangot magammal, biztos vagyok benne, hogy másnak sem.

 

2, Unalom

Azt gondolom az unalom egy nagyon komoly visszaesési tényező, és néha én is küzdök vele.

Ugyanis az által, hogy abbahagyod az ivást, rengeteg kézzel fogható időd szabadul fel, amit ha felnőtt életed nagy részében ittál, mint én, nem tanultál meg kezelni.

Emlékszem az első napokban ez komoly fejtörést okozott nekem, olyannyira, hogy meg is kérdeztem egy barátomat: ” ti mi a fenét csináltok esténként?”

Nem viccelek, fogalmam sem volt mit csinálnak a normális emberek esténként.

Azt nagyon jól ismerem, hogy 7-8-9 körül kibontok egy Sopronit, és megiszom. Utána előveszek egy üveg bort, és azt is. Aztán ha úgy van még 1 sört. Mindeközben Jóbarátokat/Agymenőket/Modern családot/valami másik szitkomot nézek, majd elájulok, vagy ha job napom van magamtól átmászok az ágyba, és elalszom.

Ez már nagyon ment, és el sem tudtam képzelni, hogy mi mással töltsem el az estém. Már arra sem emlékeztem, hogy a mi frászt csináltam azelőtt, hogy inni kezdtem. Ami durva, tekintve, hogy csak 25 éves vagyok, de tényleg, gőzöm sem volt.

Hogy őszinte legyek, lenéztem azokat az embereket, akik nem ivással töltik az estéiket. Mert inni izgalmas, lássuk be. Akik meg teázgatnak esténként? Mennyire gáz már. 🙂

Szóval alkoholistaként kicsit ahhoz tudnám ezt hasonlítani, amikor pl. egy agyvérzés után újra kell tanulnod járni. Nekünk újra kell tanulnunk élni.

Meg kellett tanulnom kitölteni valamivel a munka utáni időt, méghozzá úgy – erre csak később jöttem rá – hogy azt élvezzem is.

Hiszen ha csak átrohansz a napodon, és nem találsz benne semmit, ami kicsit is boldoggá tesz, hamar újra a pohár fenekén találod magad. Elvégre az ideig-óráig, de éreztetett veled valamit, amit akkor boldogságként definiáltál magadban.

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire nem szabad egy józanodó alkoholistának unatkoznia. A következő pont miatt.

 

3, Eszközhasználat.

Ha alkoholistaként olvasod ezt a bejegyzést, válaszolj a következő pár kérdésre: Mit csinálsz, ha nagyon szomorú vagy? Mit csinálsz, ha trauma ér? Mit csinálsz, ha unatkozol? Mit csinálsz, ha izgulsz valami miatt? Mit csinálsz, ha egyben van a gyomrod az idegtől?

Mindegyik kérdésre ugyanaz a válasz. Iszol.

Eszközként használod az alkoholt, hogy elnyomd a fájdalmad. Hogy ne unatkozz. Hogy ne gondolj a befizetetlen számláidra. Hogy ne idegeskedj a holnapi prezentáción. Bármihez.

És ez a mai napig is nehézség, mert szinte Pavlovi reflexként van bennem, hogy ha valami történik, akkor azt oldani lehet alkohollal. Mert lehet is, ideig-óráig.

Vannak napok, amikor könnyű ezt elnyomni, vannak napok, amikor nehéz.

Szerencsére azt már megértettem, hogy az alkohol nem csak az eszköz a történetben, hanem a kiváltó ok is sok esetben, és amióta ezt megértettem, azóta sokkal könnyebb.

De ettől függetlenül most például, amikor egy lelkileg nagyon nehéz időszakon megyek keresztül, nem fogok hazudni nagyon nagyot tudnék sóhajtani félrészegen, amikor olyan kellemes “semmi nem számít, csak nézzük ahogy Joey és Chandler beszél a kacsához” ponton vagy. Csak tudom, hogy ez egy olyan ponthoz vezet, amikor pár héttel később félrészegen már nem érdekel Joey és Chandler, csak, hogy mennyire utálom magam, és az életem. Azt pedig nem akarom újra.

Ezért meg kell tanulni máshogy kezelni a krízishelyzeteket, ami nem fogok hazudni, nem mindig könnyű. Máshogy kell ellazulni. Nekem van már viszont pár feszültségkezelő módszerem, például tegnap teleengedtem a kádat forró vízzel és másfél órán keresztül üvöltettem egy “Happy zenék” mixet. Mondjuk amikor ötödször szólalt meg a Despacito, akkor nem voltam benne annyira biztos, hogy ettől nem leszek csak még idegesebb, de alapvetően kikapcsolt a dolog.

 

4, Egyensúly

Ahogy azt hiszem pont az előző bejegyzésben írtam, nem sok olyan nap volt korábban az életemben, aminek a végén úgy feküdhettem le, hogy “hmm, a mai nap milyen hasznosan telt!”.

Ezt megfordítva igyekszem minden napomat hasznosan tölteni, és azt hiszem néha túlzásokba is esem.

Rengeteget tanulok, dolgozom, építek, képzem magam, ami király dolog, de néha kezd egy olyan végletbe átcsapni a dolog már, hogy nem tudok kikapcsolni.

Múlt héten például volt egy randim, és szegény srác nagyon magyarázott nekem valamit a munkahelyéről, én viszont egy szót sem fogtam fel belőle, mert azon kattogott az agyam, hogy ha hazaértem még be kéne fejezni egy leckét az Udemyn.

Az utóbbi napokban már azon kaptam magam, hogy egy filmet nem tudok nyugodtan végignézni, mert lelkiismeretfurdalásom van, amiért haszontalanul töltöm az időm. Ilyenkor általában bezárom a filmet, és elkezdek valami hasznosat csinálni.

És ez egyébként szerintem nem jó, igenis kell néha, hogy nyugodtan végignézz egy filmet. Hogy meghallgasd randomtinderessrác nyekergését a főnökéről. Hogy röhögj kicsit a barátaiddal, és ne azon járjon az agyad, hogy minek vagyok én itt, amikor valami hasznosat kéne csinálni.

Azt hiszem esetemben ez egy pótcselekvés, hogy “rendbehozzam”, “visszacsináljam” a múltban haszontalan henyéléssel töltött éveket, de ez természetesen lehetetlen. Megtörtént, és abból kellene építkeznem, ami most van. És egy nap pedig csak 24 órából áll, bárhogy igyekszem többet beleerőszakolni 🙂

 

5, Azért jó lenne néha inni …

Mert, hogy jó lenne, nem? Nem arra gondolok, hogy jó lenne leülni a gép elé és benyomni ahogy “annak idején”, hanem pl. jó lett volna Angliában megkóstolni pár brit sört. Jó lenne szombat este elmenni bulizni, mint régen, és addig inni, amíg minden hülyeségen visítva röhögünk, és komplett hülyét csinálunk magunkból. Jó lett volna a múlt heti randin a vacsora mellé meginni egy pohár bort..

Jó lenne ha be tudnám érni ennyivel, mint más emberek.

És sokan mondják, hogy nem maradsz ki semmiből, csak felejtsd el az ilyesmit, egyél sok zöldséget, és minden rendben lesz.

De ez így ebben a formában baromság, mert igenis kimaradsz valamiből, és igenis egy deficit, hogy egyáltalán nem fogyaszthatsz alkoholt. A szociális élet része az alkoholfogyasztás, többé, vagy kevésbé, ezt embere válogatja. Azáltal, hogy te nem fogyaszthatsz, kimaradsz valamiből. Ez többé, vagy kevésbé, embere válogatja, de szar érzés.

És igenis deficit, hiszen nem csinálhatsz valamit, amit mások csinálhatnak. Azt hiszem a blogtalálkozón mondtam, hogy úgy gondolok erre, mintha laktózérzékeny lennék, és nem fogyaszthatnék tejtermékeket. (Tisztában vagyok vele, hogy létezik laktózmentes tej, nem ez a lényeg 🙂 ).

Erre nincs más megoldás, csak elfogadni, hogy ez van. Mint ahogy a kezek nélkül született ember is elfogadja, hogy sosem lesz olimpiai bajnok vívó (aki beírja, hogy robotkéz, azt kitiltom a blogról :D), nekünk is el kell fogadni, hogy bizony mi nem ihatunk meg egy pohár bort a vacsorához, mert az a pohár bor nem egy pohár bor lesz.

 

A felsoroltakban egy közös mindenképpen van: mindegyik iváshoz fog vezetni, ha nem tanulod meg helyén kezelni őket.

Te jössz! 🙂

Megosztás: