Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Készültem mára egy elég fontos poszttal, ami már teljesen megírt állapotában pihen a vázlatbejegyzések között, így ti még nem látjátok.

Történt azonban valami, ami az aktualitása miatt úgy gondolom fontosabb, ezért még pár nap pihenôre ítéltem a másik bejegyzést.

Ez a bizonyos történés a napokban esett meg, és bevallom azóta nem hagy nyugodni, ezért írok róla.

Ez az esemény pedig Járomi Bence halála.

Aki nem tudná mirôl van szó, egy 17 éves tinédzser srác (Aki ugye Bence), bulizni ment a barátaival.

Ahogy azt sejthetitek ezen a bulin berúgtak, bár ha a bulvársajtó szennyeit olvasva próbáljuk összerakni a történteket nem lesz egyszerû dolgunk, egy biztos: Bence ittas volt.

Hazafelé lemaradt a barátaitól, akik egyik cikk szerint konkrétan ott hagyták, a másik szerint utána ordibáltak, sajnos már lényegtelen is, Bence pedig eltûnt.

Néhány nap után a Tiszánál találták meg a holttestét.

 

Ami miatt írni szeretnék errôl, az nem konkrétan Bence sajnálatos halála, hanem inkább az emberek reakciója.

Az tiszta, hogy a barátok felelôtlenek voltak, és egész életükben viselhetik ennek a terhét, amiért én személy szerint sajnálom ôket.

Sosem hagytam még ott senkit részegen, egyszer még a piázós “barátaim” háborgása ellenére is ott maradtam egy vadidegen részeg sráccal, és nagy nehezen kikönyörögtem belôle az anyja telefonszámát, aki eljött érte, és nem gyôzött hálálkodni, hogy nem hagytam magára a mata részeg fiát a hidegben.

Ugyanakkor vezettem már részegen -és jogsi nélkül, de ez most lényegtelen- 3 emberrel a kocsiban. Egy darabban hazaértünk szerencsére (a zsebemben egy 45.000 forintos rendôrségi csekkel), így ebbôl tragédia helyett csak egy story lett, amivel a mai napig szivatnak az ismerôseim, meg egy elég drága emlékeztetô arról, hogy egy címeres hülye vagyok.

De könnyen végzôdhetett volna máshogy, egy vadidegen kocsit vezettem, épp csak tanultam vezetni, tehát tapasztalatlanul, és igencsak ittasan. Feltekeredhettünk volna az elsô fára, és maximálisan az én hibám lett volna.

Ebbôl csak azt akarom kihozni, hogy fiatalon, ittasan, felelôtlenül sokan csinálunk hülyeséget. Ami azt illeti, otthagyni valakit részegen fele akkora hülyeség, mint ittasan vezetni.

Nem akarok senkit felmenteni, hiszen szörnyû tragédia, ami történt, de csípi a szemem ez a sok álszent, hibát sosem elkövetô, utólag nagyon okos ember.

Biztos vagyok benne, hogy Bence barátai az összes végtagjukat levágnák, ha visszapörgethetnék az idôt.

Egy dolog biztos, egy tizenévesre (meg úgy amúgy senkire) sem lehet akkora terhet rakni, amekkorát ezek a srácok kapnak a tragédia óta.

Nem tudom mennyire olvastatok kommenteket az ezzel kapcsolatban megjelent cikkek alatt, de voltak már ezek a srácok gyilkosok, alkoholisták, már csak épp a kötelet nem adták a kezükbe.

Elképzelni sem tudom mit érezhetnek most, hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem történik meg, ha magukkal rángatják a srácot, vagy ha valóban annyira részeg volt, segítséget hívnak- anyuka, mentô stb.

Ezt szerintem mindenki átlátja, aki kettônél több IQ-val rendelkezik.

Ugyanakkor nyilvánvalóan nem fair, hogy pl az én pár évvel ezelôtti storymon ma már mindenki csak röhög, meg viccelôdik, mert teljes véletlenségbôl nem lett rossz vége, ezek a gyerekek pedig egész életükben cipelhetnek egy súlyos terhet -és még a közvélemény is rátesz egy lapáttal. Mit egyel. Ezerrel.

 

Ami miatt írni akartam errôl, az nyilvánvalóan a dolog alkoholos vonzata, hiszen ez is felmerült: az összes fiatal alkoholista, miért kell inni ennyi idôsen, bezzeg az én idômben, errôl is a sorosgyörgy tehet.

Én vállaltan alkoholista vagyok, meg ugye egy fellengzôs bunkó is mint megtudtuk, de én bizony eljártam bulizni 17 évesen.

Én bizony a 17. Szülinapomon azt hazudtam otthon, hogy egy barátnômnél alszom, közben pedig Discoba mentünk.

Kevertem az összes elképzelhetô piát, vadidegenekkel csókolóztam, meg ilyen istentelen dolgokat mûveltem, amiket mint tudjuk a te idôdben természetesen nem csináltak.

És hidd el, nem ettôl lettem alkoholista.

Tudom, hogy ennyi idôsen te kötögettél a barátnôiddel egy csésze tea mellett, bájos kuncogások közepette megtárgyaltátok ki hasonlít a legjobban Mr. Rochesterre a suliból, és álmodoztatok egy dolgos férjrôl, meg egy alacsony kamatú lakáshitelrôl.

Nekem is ezt kellett volna csinálnom, most biztos nem lennék alkoholista, és még lakásom is lenne.

De mondok neked egy meglepô dolgot.

Az én szüleim ugyanezt csinálták.

És a barátnôm szülei is,

Meg valòszínûleg egyébként a legtöbb kommenthuszár is, csak szelektív a memóriájuk.

Hogy egy olyan világban élünk, ahol sajnos ez a fajta életvitel jóval 17 alatt elkezdôdik (és nem csak 1-1 buliról szól, mint nálunk) az tény, és szörnyû, és megintcsak nem a srácok hibája.

Hogy egy okostelefonok, személytelen kapcsolatok, snapchat filterek uralta világban élünk, ahol Tibiatya alaposan kiedukálta a fiatalságot arról, hogy inni menô, mata részegnek lenni minél többször meg egyenesen dicsôsëg, megint csak jóval tovább mutat annál, hogy a srácok nyilvánvalóan hibát követtek el.

Amikor azt mondom, jóval tovább mutat, azt mondom, hogy az ilyen és ehhez hasonló balesetek egyre gyakoribbak lesznek, mert ebben a világban élünk.

Egységsugarú Enikô teljes berendezését kirakva ( egy kivágott mini áldásos kialakításának köszönhetôen ) ma este is el fog menni bulizni.

Enikô kezébe ma este is bele lesz rohadva az iPhone X-es telefonja, amit még a megjelenés napján megrendelt, apu pedig készséggel kifizetett. Enikô ma este is be fogja taggelni magát a buliban, olyan emberekkel, akiket egyébként magasról leszar, de ha a Facebookon látni lehet, hogy együtt buliznak, akkor majd mindenki látja, hogy Enikô egy kibaszott méhkirálynô.

Enikô ma is csücsöríteni fog a szelfiken, meg persze kinyújtja a nyakát, hogy ne látszódjon a tokája.

Enikô kb 11-re be fog karmolni, talán még össze is fekszik egy vadidegennel.

Egy biztos: Enikô csak saját magával, ès a “hozzá méltókkal” fog törôdni. Mert Enikô mégsem alacsonyodhat le bárki szintjére a suliból, de a focicsapat kapitánya típusú srácokkal negédes meg hajjdecukimuki lesz.

Egy ilyen Enikôket kinevelô társadalomban történnek olyan balesetek, mint Bencével.

Mert nem figyelünk egymásra.

Mert ki kell posztolni egy fotót Insatgrammra, meg kell egy kuytafüles szelfi a snapchatre.

Mert nem tud az a generáció egymásra figyelni, ahol ez a fontos. Ahol az iskolai bullying felett szemet hunyunk, ahol 13-14 évesek esnek ki tökrészegen a kocsmaajtón, ahol te egy kirekesztett lúzer vagy, ha nem ezt csinálod.

És én továbbra is azt mondom, hogy ez egy jóval mélyebb probléma annál, hogy az Enikôket hibáztassuk érte.

Épp ezért sem értem hogy gyilkosozhatja le bárki ezeket a gyerekeket.

A baj megtörtént, ez Bencét nem hozza vissza, több tragédiára pedig nincs szükség.

Nyugodj békében Bence, legyen könnyû a föld!

A KOMMENTELÉSHEZ NEM KELL EMAIL CIMET VAGY NEVET MEGADNI!!! SZIMPLAN CSAK POTYOGD BE A KOMMENTET, ES MAR EL IS KULDHETED. AZERT EGY KERESZT, VAGY NICKNEVET A KONNYEBB KOMMUNIKACIO ERDEKEBEN JO, HA MEGADSZ 🙂

Megosztás: