Szia, a nevem Betti. 25 éves vagyok, és 4 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.

Remélem ti jobban vagytok, mint én. Ez tutira nem az én hetem, múlt hét közepe táján sikerült igencsak lebetegedni, azóta a napjaimat teázással és Pretty little liars nézéssel töltöm, ami így néhány nap után felettébb unalmas, és felettébb soha többet a rohadt életben nem iszok teát, úgy megutáltam.

Kipróbáltam az összes létező népi gyógymódot, ami segíthet, de egyelőre nem akarok meggyógyulni.

Innen is szeretném szívélyes üdvözletemet küldeni a Kamilla zsepigyártó cégnek, miután a fél fizetésemet rájuk költöttem, szeretnék valami ajicsomagot kapni karácsonyra. Köszi.

 

Most, hogy ismét végig kell csinálnom ezt az egész józanodós hercehurcát – még ha nem is nulláról – sokat gondolkodtam.

Arra jutottam, hogy tökéletes pole-pozícióban vagyok, hiszen nem idegen terepen járok.

Semmi mást nem kell tennem, mint végiggondolnom az elmúlt egy évet. Hiszen egy év távlatából azért az ember már látja, hogy mit csinált jól, és mit csinált rosszul, nem igaz?

Szóval ezt csináltam. Összegyűjtöttem, mi az, amit jól csináltam, és ezúttal is úgy fogom csinálni, és mik azok a dolgok, amiket ugyan jószándékkal csináltam, de mára már azt mondom, hogy baromság volt, ma már másképp csinálnám.

Most azokat osztom meg veletek, amikkel bár azt hittem jót teszek, utólag látom, hogy ez inkább kontraproduktív volt esetemben.

1, Nagyon helyre akartam hozni mindent 

Teljesen őszintén és lelkesen álltam neki annak, hogy akkor én most majd mindent jó alaposan helyrehozok. Tényleg a legjobb szándék vezérelt ebben, de ma már látom, hogy bilibe lógott a kezem.

Marha nagy tévedés volt részemről ugyanis, amikor azt gondoltam, hogy munkával, alázattal, és őszintén tenni akarással mindent rendbe lehet hozni.

Ez mese habbal. Nem lehet mindent rendbe hozni, és nem is kell mindent rendbe hozni.

Vannak olyan dolgok az életben (kapcsolatok, munkahelyek, bármi) aminél el kell fogadni, hogy ezt bizony elbasztad.

Nincs tovább, nincs visszaút, megtörtént, innen kell építkezni.

Kár rajta rágódni, kár megalázni magad azzal, hogy próbálkozol.

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor le kell vonni a tanulságot, és tovább kell menni, a nélkül, hogy visszanéznél.

Nem sétagalopp, de evvan 🙂

 

2, Nem kezdtem azonnal sportolni, vagyis igen, de abbahagytam.

Elkezdtem sportolni, benne volt a fejemben, hogy az kéne mert mégiscsak kéne, mert azt mondják, hogy jó. Kb ez a szint. 100 kg fölött voltam, és a kondim egy hónaljmankós elefánttéval ért fel, tehát igencsak rámfért. Sétálgattam, konditermezgettem, olyan ímmel-ámmal. Az igazság az, hogy egy lusta disznó voltam világ életemben, és nem volt ez máshogy akkor sem, tehát viszonylag hamar eltűnt a kezdeti lelkesedés.

Hozzátenném, itt nem a diétáról beszélünk (mert az, hogy rögtön diétázni kezdtem az is egy ilyen kontraprodukív lépés volt, de erről most nem beszélnék külön, mert már sokszor írtam róla), csak magáról arról, hogy mozogni kezdjek végre.

Most, hogy tényleg rendszeresen sportolok elmondani sem tudom, hogy mennyi mindent változtatott az életemben. Nem csak az alkoholizmus miatt egyébként. Nyugodtabb vagyok, elszámolok magamban 3-ig mielőtt megszólalok, meg talán az emberekre is máshogy nézek. A sport nem csak azért fontos, hogy jobb kondiba kerülj, engem alázatra is tanított.

Meg persze arra, hogy csakazértis befejezem, amit elkezdtem.

Amikor ott állok a taposógépen, és kiszabtam magamnak, hogy ezen a nehézségi fokon mondjuk 25 percet akarok lenyomni, akkor azért vannak pillanatok, amikor nem őszinte a mosolyom.

Mert vannak pillanatok, amikor össze kell szedned magad nagyon agyilag hogy eljuss a következő 60 másodpercig.

Amikor csak nézed a stoppert, és magadban őrjöngsz, hogy b…sszameg, még csak 7 perc telt el 🙂

És tök szívesen hagynád az egészet a p..csába 7 percnél mert elég volt. De nem hagyod, mert te 25 percet szabtál ki, és ott rohadj meg, hogy akkor 25 percet fogsz végigcsinálni.

És, hogy akkor miért érdemes sportolni? Azért az érzésért, amikor 25-t üt a stopper, és te még mindig taposol 🙂

 

3, Túl sokat nosztalgiáztam

Volt egy – szerencsére rövid – időszakom, amit nosztalgiázással töltöttem. Abból az időszakból, amikor legutóbb valóban boldog és gondtalan voltam, ez nagyjából az egyetem első évét takarja.

Sok időt töltöttem azzal, hogy régi képeket nézegettem, visszaolvastam régi Facebook beszélgetéseket, rákerestem olyan emberekre, akikkel ezer éve nem beszéltem, mert megszakadt a kapcsolat. (Tippelj, kinek a hibájából.)

Azt gondolom most már, hogy ez egy olyan felesleges rossz érzést és terhet rakott rám abban a pillanatban, amire egy józanodó alkoholistának nincs szüksége, hiszen rossz érzésekkel amúgy is tele van a padlás.

Mert ugyan az elején vicces volt visszaolvasni 5 évvel ezelőtti beszélgetéseket, meg Facebook kommenteket, de egy idő után az egész átváltott szomorúságba. Az első fél órában szó szerint leestem az ágyról a röhögéstől egy-két régi dolgon. Aztán pedig sírtam, hogy hova tűnt ez az egész, és mikor baszódott el ennyire minden.

Utóbbi pedig tudjuk milyen tevékenységhez vezet.

Szóval. Ne. Nem lehet visszamenni az időben, ma már azt gondolom, ez nem is baj.

 

4, Nem kezdtem el hamarabb szabályozni a pénzköltésemet

Soha életemben nem tudtam a pénzzel bánni, és meg merem kockáztatni, hogy soha életemben nem is fogok tudni.

Egyszerűen világ életemben képtelen voltam végiggondolni azt, hogy ennyi a keresetem, ebből ennyi a fix kiadás, ennyi a kaja, és csak ennyit és ennyit költhetek el bármi másra.

Szórtam a pénzt mindig. Kigondoltam, hogy nekem kell egy új valami – sokszor valójában nem is kellett – és gondolkodás nélkül megvettem. Nem számoltam, nem gondolkodtam, csak megvettem.

Mára beismertem magamnak, hogy jobb nem erőltetni, ami nem megy, és bevezettem egy rendszert az életembe.

Ha pénzt kötök le, azt csak úgy, hogy ne tudjak hozzányúlni sem, mert én aztán a világ összes pénzét képes vagyok elverni.

Nem én fizetem be a számláimat, automatikusan levonódik a fizetésemből abban a szent minutumban, ahogy az a számlámra ér.

Nincs esélyem se hozzányúlni, és ez jó, mert biztos, hogy mopszot vennék belőle.

A bevásárlást sem szupermarketben intézem, mert abból csak két dolog sül ki:

  • Nem számolom, hogy mennyi lesz a végösszeg, és bizony sokszor lepődtem már meg a kasszánál, amikor magasabb volt, mint amit magamban gondoltam.
  • Csomó felesleges hülyeség köt ki a kosaramban, amire valójában rohadtul nincs szükségem, de meglátom, és “áá ez kell”. Közben dehogy kell, de haza jön velem.

Szóval, online vásárolok. Ez két dolog miatt jó:

  • Látod a végösszeget, mielőtt fizetsz. A Tescoban a kasszánál mégsem mondhatod, hogy basszus ez túl sok, visszaraknám a pulóvert, a mosóport, meg a sertéscombot, mert igazából mind van otthon, és magam sem tudnám megmagyarázni, hogy a mi francnak vettem újat. Nem mondhatod, mert halál ciki. Szóval kifizeted. Itt viszont látod a végösszeget, és végig tudod nézni még egyszer a listát, hogy oké, mi az, amire valójában nincs szükségem, és csökkenthető vele a végösszeg. Rengeteget spórolok ezzel.
  • A keresésnél be tudod állítani, hogy ár szerint listázza a termékeket. És míg a boltban sokszor nincs türelmem kikeresgetni, hogy mi éri meg jobban, itt nagyon egyszerűen megtehetem.

Mondhatod, hogy ez szánalmas, és inkább meg kéne tanulnom bánni a pénzzel, és tudod mit? Tök igazad van. De a “jobb félni, mint megijedni” elvet vallom, és inkább megelőzöm a saját hülyeségem. Mindenben nem lehetünk jók.

 

5, Szerettem volna, ha mindenki elfogad

Na mondjuk túlzottan sokáig ez sem tartott, mert alapvetően elég könnyen tudok tojni mások véleményére, de volt egy ilyen időszakom is. Szerettem volna, ha az emberek megértik, hogy mi történik velem.

Hogy nem iszom. Hogy nem ismerkedem, oldódom fel olyan könnyen, mint régen. Hogy tök máshogy látok dolgokat, mint régen.

Azt gondolom a “kapcsolatunk” az alkoholizmussal eléggé átformál minket.

Kezdetben nagyon negatív irányba, később pedig – ha sikerül eljutni idáig – akkor pozitív lesz a változás.

Ez pedig azért van, mert elérsz egy olyan pontot, ahol már a saját szemedben is nehezen tudod elképzelni, hogyan tudnál még ennél is jobban lealjasodni.

És azon a ponton kezdesz el igazán őszinte lenni magaddal, mert ott már nincs helye annak, hogy hülyítsd magad. Ott vagy te, egy szarkupacnak érzed magad, és már sokszor tényleg nincs mit veszítened, mert nincs.

Erről mindig a próbanyelvvizsga jut eszembe. Anno még elmentem egy ilyenre németből. Ennek semmi tétje nincs, csak az a lényege, hogy kipróbálhasd, milyen egy ilyen élőben, meg felmérhesd, hogy hogy állsz. A kezdés előtt a tanár bejelentette, hogy őt aztán marhára nem érdekli, mit csinálunk, mert aki egy ilyenen csal, az egész egyszerűen hülye.

Nem tudom, miért ez a párhuzam jut eszembe mindig magamról, de a lényeg, hogy eljutsz egy olyan pontig, ahonnan ha tovább hazudsz magadnak, egész egyszerűen hülye vagy.

Ezen a ponton pedig ha felállsz – sokkal jobb ember leszel, mint azelőtt voltál.

Én legalábbis ezt az érzést tapasztalom magamon, és sokatokon is: nem javasolnám senkinek, hogy alkoholista önismereti tréningbe kezdjen persze, de egyébként az.

Aki megjár egy bizonyos mélységet, és utána abból képes fel is állni, az egy sokkal erősebb, és értékesebb ember lesz, mint amilyen előtte volt.

És sokkal másabb is. Teljesen más.

És itt jön az a pont, amikor szeretnéd, ha mások is megértenék ezt, igaz?

Én szerettem volna.

Mert nagyon sokat változtam, és rosszul esett, hogy nem mindenki értékeli ezt, vagy nem mindenkivel találom meg a közös hangot annyira, mint régen.

De nem is kell, mert az ilyen hosszútávon nem épít, csak rombol. Ami rombol, attól inni fogsz. A józanságodnál meg senki, és semmi nem fontosabb.

 

6, Későn jöttem rá, hogy önzőzni kell magadért józanul is

Nagyjából 20 perce bámulom a képernyőt, és próbálom megfogalmazni, hogy mit is akarok. Próbálok rájönni, hogyan fogalmazzam ezt meg úgy, hogy ne akarj pofán vágni.

Mert valószínűleg lesz ilyen, de leírom.

Úgy gondolom, hogy mi nem engedhetjük meg azt, hogy rosszul érezzük magunkat.

Persze megtörténik, nem lehet teljesen kikerülni, mindig vannak szar epizódok az életben, de én mindent megteszek, hogy ezeket elhárítsam, kivonjam magam belőlük, amennyiben feleslegesek.

Példának okáért az albérlet. Az ugyan megvan, hogy nyugati színvonalú ország vagyunk, már ami az albérlet árakat érinti. Egy kedves Amerikában élő ismerősöm felvilágosított, hogy Magyarországon évi 40%-al növekednek a bérek. Nos, a hiba biztos bennem van, vagy csak az én munkahelyem akar direkt kicseszni velem, de én ezt még a saját béremen nem vettem észre, ezért kitaláltam, hogy én majd szobát bérelek.

Egy hónapig bírtam.

A lakótársak egész jófejek voltak, de a tulaj állandóan terrorizált minket mindenért, egy idő után a szó szoros értelmében semmit nem mertünk csinálni a lakásban, mert azonnal ott termett, és kiosztott.

Minden nap gyomorideggel mentem haza, hogy majd most mi lesz otthon, milyen baromságot talál ki mára?

Mondhatod, hogy ez nem nagy dolog, meg tök mindennapos, és teljesen igazad van.

De én nem engedhetem meg magamnak, hogy így éljek. Érzem, hogy már kezd ökölbe szorulni a kezed, de tényleg így gondolom.

Mert míg te talán meg tudsz  birkózni az ilyen stresszhelyzetekkel, én biztos vagyok benne, hogy nagyjából 3 hónapon belül annyira befordultam volna ettől az egésztől, hogy Olaszrizóval aludtam volna.

Mert ismerem magam.

Az, hogy alkoholista vagyok, nem egy kiváltság, amiért jár nekem a jobb elbánás, ne értsd félre.

Az, hogy alkoholista vagyok, a jele annak, hogy számomra az élet rossz történéseire az alkohol az első válasz.

Persze az esetek nagy részében az ember elhessegeti a gondolatot, és inkább talál egy megoldást, de ezt be kell ismerni.

Alkohollal reagálunk a gondokra. Lehet ezért engem gyengének nevezni, és igazad is van, de ettől még fontosnak tartom azt, hogy ezzel tisztában legyek.

Ettől még adódnak az életben helyzetek, amikben nem érzed jól magad, és bizony ezekkel sokszor meg kell birkózni.

Viszont úgy gondolom, hogy azokat a dolgokat, amiket el lehet hárítani, amelyekben nem kell kötelezően benne lenned, amelyekből ki tudsz lépni, azokon nincs mit gondolkodni.

Hiszen csak egy albérletről beszélünk, tehát minek is kínozzam magam ott hónapokig, amikor tonna számra van másik albérlet? Minek maradjak ott, csak azért, mert olcsó, miközben én ennyire rosszul érzem magam? Minek kockáztassam azt, hogy alkohollal reagáljak erre az egészre?

Ezért felmondtam a szobát, és ismét egyedül lakom.

Mint tudjuk ezek után ittam egyébként, de az más miatt volt ugye.

 

Másik példa: A visszaesésem után volt egy céges konfi, amin elő kellett volna adnom. Utána persze vacsi, meg bulizás.

Nem voltam benne biztos, hogy végig tudom csinálni ivás nélkül.

Igy hát lemondtam.

Ugyan nem az utolsó pillanatban mondtam le, de így is plusz terhet raktam a főnökömre az által, hogy kerítenie kellett valakit, aki előad.

De mérlegeltem. És azt mondtam, hogy a józanságom fontosabb.

A KOMMENTELÉSHEZ NEM KELL E-MAIL CIMET, ÉS NEVET MEGADNI. ELÉG HA BEPÖTYÖGÖD A KOMMENTET, ÉS ELKÜLDÖD!! A KÖNNYEBB KOMMUNIKÁCIÓ ÉRDEKÉBEN AZÉRT EGY NICKNEVET, BECENEVET, KERESZTNEVET MEGADHATSZ, HA SZERETNÉL 🙂

 

 

 

 

Megosztás: